"Ölelt és csókolt. És ekkor újabb reménycsillag gyúlt. egy parányi,de annál értékesebb csillag.Viszont rá kellett jönnöm, h ezek a mélybe hullanak, hullócsillagok.Ugyanúgy, mint az eddigiek.Csak a fényeikkel kápráztatnak, majd hirtelen eltűnnek a semmibe.Mintha nem is lettek volna.Pár másodperc és végük, kiégnek.Mindeközben sok fájdalmat visznek magukkal.A reménykedő emberek fájdalmát, mindeközben pedig félelmet gyújtanak bennük és igy ők már minden csillagtól rettegni fognak,attól tartva, hogy újabb hamis csillagokkal találkoznak. A mélybe rántják magukkal azokat, akik hittek bennük.
És ez mindörökké ismétlődik.Helytelenül csak kis szikraként élnek tovább az emlékezetben.
Csak a cseppnyi remény marad: hátha újra remény szikráját véled felfedezni a végtelenben."
Hát ez történt.az én csillagom legalábbis hamis volt.
De ismét egy szikra édesíti napjaimat...
