Nem törődtünk már vele, melyik vizben hogyan kell uszni,mely muzsikára hogy kell a lábnak lépni.Olykor meg ölelkezve torpantunk meg oly erős szoritásban és egymáséba olyan mélyre fúrt tekintetekkel, hogy már csak egyetlen vágy és az a rá vonatkozó egyetlen kérdés volt nekünk a világ.
Ám én a végigtáncolt éjszaka végén,búcsúzáskor e kérdésre mégis nemmel válaszoltam. Szavakkal-nemmel.De minden egyebemmel -testemmel, szememmel-igennel feleltem.
Eldőlt már minden."
Ez a részlet már kevésbé szól a táncról,de ez szerintem az igazán felkavaró része. Remélem hatást váltott ki azokból, akik elolvasták.Belőlem röviden annyit, h mennyire is fontos része az életemnek a szenvedély...Ajánlom továbbra is töretlenül ajánlom figyelmetekbe minden egyes szavát a könyvnek: Závada: Jadviga párnája
Engem megbabonázott.
